Menü
Kónya Vendégház Noszvaj
Kónya Vendégház Noszvaj

Noszvaj

Történelem


  A Bükk hegységben, annak déli lejtõjén és
  Noszvaj környékén feltárt õskori leletek (a subalyuki, istállóskõi és más
  barlangok) bizonyítják az ember korai megjelenését és huzamosabb tartózkodását
  ezen a területen.

     Az 1932-ben Cserépfalu határában, a
  subalyuki barlangban találták meg az õsember szerszámait, tüzelési helyeit, az
  elejtett állatok csontjait és feltártak egy sírt, amelybõl egy nõ és egy
  hároméves gyermek maradványai kerültek elõ. A leletanyagok alapján
  megállapítható volt, az õsember 35-37 000 évvel ezelõtt tartózkodhatott ezen a
  területen. A barlang "vadásztanya" volt, lakói a neandervölgyi típushoz
  kapcsolhatók idõben és embertani szempontból.

     A Bükkben és annak lejtõin a réz-,
  bronz- és vaskorszakból is találunk bõségesen az ember jelenlétét bizonyító
  leletanyagot, mely igazolja, hogy a délrõl jövõ új és fejlett, a
  mezõgazdaságot is magába foglaló mûveltség nyomai ezen a környéken is
  megtalálhatók. A falu határában is láthatók kaptárkövek, amelyeknek érdekes
  alakján túl rendeltetését és célját még a mai napig is vitatják. Az Eged-hegy
  déli oldalában feltárt és gazdag leletanyagot adó szkíta temetõ is bizonyság
  arra, hogy Noszvaj és környéke már a távoli múltban is a különbözõ népek és
  korok települése volt. A Várhegyen lévõ földvár ásatásakor talált
  cserépedény-töredékek és egyéb használati tárgyak korát a XIII. századra
  teszik a kutatók, de majdnem bizonyosnak látszik a földvár korábbi létezése.

 


  A település
  kialakulása, története


  A településrõl hiteles, okleveles
  forrást 1248-ból, IV. Béla király idejébõl ismerünk legkorábban. Az abban
  megjelölt idõpont nem a település kialakulásának vagy birtokba adásának ideje,
  hanem
annak IV.
  Béla által való megerõsítését bizonyítja. Ez az okirat Noszvajra vonatkozóan
  csak az egri püspökség birtokos jogát bizonyítja, vagyis azt, hogy a falu
  1248-ban villa episcopalis (püspöki falu).

     A kutatások szerint a
  honfoglalás idején ezen a környéken szláv települési foltok voltak, a falu
  neve Neznay, Noznay is szláv személynévvel azonosítható, tehát a település
  Árpád-korabeli.

     Noszvaj a honfoglalást
  követõen nem törzsi, illetve nemzetségi, hanem fejedelmi, majd királyi birtok
  lehetett, majd azt követõen adományozás folytán a püspöké lett.

     Noszvaj - bár területileg,
  közigazgatásilag 1948-ig Borsod megyéhez tartozott - birtokjogi és minden más
  egyéb kapcsolatait tekintve egészen a XVI. század második feléig, pontosabban
  a török hódoltság kezdetéig az egri püspökséghez, majd a felsõtárkányi
  karthauzi szerzetesekhez kötötték. Egyes források szerint 1275-ben az Egerbe
  és környékére telepített vallonok (olaszok) Noszvajon is megjelentek. A
  falutól délkeletre lévõ terület még ma is az Olaszilápa elnevezést viseli.

 

     Az 1332-1333 körül Nagy
  Lajos által betelepített, francia eredetû karthauzi barátok Eger környékén is
  megjelentek és Felsõtárkánytól északra, a Barát-völgyben szerzetesrendi
  kolostort és a Boldogságos Szûz tiszteletére egyházat alapítottak. Az esemény
  azért jelentõs Noszvaj számára, mert 1430-1433 körül az akkori egri püspök,
  Rozgonyi Péter birtokcserét bonyolított le a karthauziakkal, amely szerint
  Noszvaj és Bükkzsérc falukért elcserélte az akkori Al- és Feltárkányt a
  szerzetesekkel.

     Az 1552-es egri vár
  elleni ostromot megelõzõen a török a város környéki falvakat, köztük Noszvajt,
  a karthauzi kolostort is feldúlta és felégette, a szerzeteseket pedig elûzte a
  kolostorukból.

     Az egri vár hõsies
  megvédése és a török szégyenteljes elvonulása után I. Ferdinánd a várvédõ
  Füghedy János birtokába adta Noszvajt. A Füghedyek nemcsak birtokosai a
  területnek, hanem itt is laktak. Egyes feltételezések szerint a mai kastély
  területén a Füghedyek létesítettek elõször kúriát, amelyet élõ sövénnyel
  vettek körül.

     Egy 1564-ben keltezett
  okirat több fontos és jelentõs tényrõl tudósít: nevezetesen, hogy a török
  által Noszvajról elûzött karthauzi barátok helyébe birtokosként egy szabad
  nemes úr, Füghedy János, az egri vár egykori vitéz kapitánya lépett. Egy másik
  adat arról tudósít, hogy 1564-ben Pozsgai Márton a prédikátor, ami azt is
  jelenti, hogy ebben az idõben Noszvajon már kálvinista egyház van. Továbbá név
  szerinti tájékoztatást ad a falu akkori vezetõirõl, "hitesekrõl". De az sem
  lényegtelen, hogy az okiratban szereplõ nevekbõl kettõt: Petrus és Szepesi
  családokat még ma is megtaláljuk Noszvajon.

     1648-ban Füghedy Mihály
  utód nélküli halálával a birtokrészbe Hanvay Ferencet iktatták be. Az új
  birtokos jelentõs vagyonnal rendelkezett Gömör, Kishont, Nógrád, Heves
  megyékben, egy ideig hevesi alispán is volt. A hódoltsági területen lévõ
  noszvaji birtoka csak egy volt a sok közül, nem volt túl jelentõs a számára.
  1661-ben tett végrendeletében fiatal feleségére, Mocsáry Juditra hagyta.

 

     A Noszvaj birtokosává
  vált Judit 1676 körül feleségül ment báró Bossányi Miklóshoz, õk lettek
  Noszvaj egyedüli birtokosai.

     Az 1680-as években egy
  gazdag török borkereskedõ fia a szultáni kincstártól örökáron megvette
  Almagyart és Noszvajt. Eger megvívása után a városban maradt,
  megkeresztelkedett és felvette a Noszvaji Ferenc nevet. Utód nélküli halálával
  az egri házát és vagyonát a minorita rendre hagyományozta.

     Az egri vár köré vont
  katonai, gazdasági blokád (1686) megtette hatását, 1687. december 17-én a
  kiéheztetett törökök a szabad elvonulás reményében feladták a várat, megszûnt
  a hódoltsági állapot.

     A faluba visszatérõket
  siralmas állapot fogadta, a házak romosak, a földet elborította a gaz,
  mindenütt a romlás és enyészet uralkodott. A haza- és újratelepítést segítõ
  különbözõ engedmények és támogatások mellett is évekre, a legnagyobb
  erõfeszítésre, kitartásra, összefogásra volt szükség, hogy a borzalmas
  állapotban lévõ falu házait lakhatóvá, határát újra termõvé tegyék.

     Az adómentesség önmagában
  még nem állította volna talpra a lepusztult, tönkrement falut. Építõanyag,
  vetõmag, állatállomány is kellett a jórészt batyuval érkezõknek. Ebben és még
  sok más gondjában, bajában Bossányi báró volt segítségére a falu népének.
  Ennek tudható be, hogy a szájhagyomány még ma is hálával emlegeti õt és
  leányát, Krisztinát, aki késõbb is szinte anyáskodva segítette a mindenféle
  tekintetben magáénak vallott falut és annak népét. A jelentõs segítség és
  támogatás ellenére is csak sok év múltán érte el, hogy körülbelül 10 110
  család települjön le.

     Az 1700-as évek elején
  már Bossányi Krisztina és elsõ férje, Szemere György Noszvaj birtokosai. A
  házaspár bõséges gyermekáldása a XVIII. század második felére jelentõsen
  megváltoztatta a falu birtokosainak számát és birtokaik nagyságát. Az addig
  hosszú idõn keresztül egységes noszvaji birtokot elõször 5, majd 15 részre
  darabolták. A birtokosok között találjuk a Szemere, Szentpétery, Ottlik,
  Nikházy, Barczay családokat, valamint ezek utódait, a Szepessy, Szerencsy,
  Ragály, Fáy, Patay, Darvas, Plathy, Beniczky és Bónis családokat.

     A birtokosok számának
  növekedésével egy idõben kezdtek kialakulni a templom körüli szerényebb és
  díszesebb kúriák, telkes házak. Ezek közül említésre méltó a volt
  Beniczky-féle kúria, de épültek díszes kastélyok is, amelyek még ma is állnak.

 

     A XVIII. század derekán
  bekövetkezett birtokosztás mindenféle tekintetben hátrányos és káros volt a
  község és lakosai számára. A falunak sok gazdája volt, a valóságban egy sem.
  Errõl így fogalmazott naplójában a falu egykori bírája, Szabó Péter:

  "A hatalmával visszaélõ sok kegyetlen úr keze alatt keserves volt a szegény
  noszvaji paraszt élete. "

     1770-ben noszvaji ekés
  gazdák, házas és házatlan gyalogszeresek a kilenc kérdõpontra úgy nyilatkoztak,
  hogy földesuraik 1766-ban szerzõdésben szabályozták úrbérterheiket. E szerint
  a robotot, a dézsmát, a malomárendát, a háztaksát és terményajándékot
  együttesen 525 forinton válthatják meg. A gyalogok kapával, valamint nyári
  arató- és cséplõmunkával keresik a kenyerüket, vagy pedig kapával helyben és
  az egri szõlõhegyen.

     Az 1771. évi
  úrbérrendezés során a falu határát másodosztályúnak minõsítették és 30 kishold
  szántót, meg
10
  hold kaszás rétet adtak minden egész telekhez. A jobbágybirtoknak, legelõnek a
  majorsági birtoktól való elkülönítése és tagosítása 1863-ban kötött egyezség
  szerint ment végbe.

 

     1782-ben újabb családok
  kerültek a noszvaji birtokosok sorába: báró Vécsey Anna, a néhai Almásy Antal
  özvegye, aki 1775-tõl gróf de la Motte Antal császári ezredes felesége. Az
  asszony báró Szepessy Sámuel birtokrészét az újonnan épült, de még be nem
  fejezett kastéllyal együtt megvásárolta 11 ezer forintért. A kastély és a
  birtok adásvételi szerzõdésének érdekessége, hogy az abban szereplõ minden
  ingót és ingatlant az öt kiskorú Almásy gyerek kizárólagos vagyonaként,
  örökségeként kell tekinteni, tehát a Vécsey Anna második házasságából
  született de la Motte utódok az örökségbõl kizáratnak.

     Az 1790-es országgyûlés
  által honfiúsított francia származású de la Motte márki 1785-1786-ban is az
  Almásy gyerekek, név szerint János, Antal, Ferenc, Franciska és Mihály
  törvényes képviselõjének vallotta magát. 1798-ban viszont a legidõsebb fiú,
  János visszavonta a de la Motte részére adott meghatalmazást, majd két évvel
  késõbb, 1800-ban, a márki halálát követõen, mint elsõszülött fiú birtokba
  veszi jogos noszvaji örökségét.

     A legifjabb Almásy János
  méltó volt nagyapjához. Vagyonát, tekintélyét és birtokát rövid idõ alatt
  jelentõsen gyarapította. Az 1864-es tagosításkor már jórészt a család kezében
  volt az összes noszvaji nagybirtok.

     Steinhauser István egri
  lakos, császári szállító és nagykereskedõ az egész Almásy-birtokot a
  kastéllyal együtt megvásárolta 96 ezer forintért 1869-ben, majd késõbb
  hozományként Berta nevû lányának adta, aki 1878-ban feleségül ment Gallasy
  Gyula vezérhadbiztoshoz. Az ismeretlenségbõl hirtelen feltûnt katonatiszt
  vagyonához és címéhez 1890 körül nemesi rangot és címert is szerzett. Gondos,
  jó gazdának bizonyult a gazdaságban és közéletben is, sikeres és merész
  vállalkozásokba kezdett. A falutól délre lévõ és feltehetõen az Almásyak által
  elkezdett majorságot befejezte és feleségérõl Berta- majornak nevezte el.

 

     1900 körül a major mellé
  szép, kényelmes háromszintes kastélyt építettek, az épülettõl nem messze a
  Kánya és Forró patak találkozásánál lévõ szigeten, fenyvesekkel borított
  idillikus környezetben fürdõt és filagóriát építettek.

Kapcsolat

Kónya Vendégház

3325 Noszvaj, Széchenyi út 9.

 

Kónyáné Kakuk Teodóra

Mobil: 06 30/436 23 54

E-mail: info@konyavendeghaznoszvaj.hu


Szép kártya elfogadóhely!